Amikor azt hinnénk, hogy vége, és nincs tovább, mert már annyi dal megjelent. Nagy hiba azt gondolni, hogy egy 39 éves nő fizikailag lassan leépül. Masami most most csan csúcsformában! 

Szeretjük Makkun feldolgozásait! A Self Satisfaction albuma pedig mindennél jobb lett. Főleg az a dal, ahol isteni szerelemről énekel. 

Ismét egy komolyabb dal kerül terítékre. Van olyan fény, mely akármennyire is ragyog, nem tölti be az egész terepet. Szinte már ijesztő. 

Ahogy az előző cikkben megírtam, Okui Masami szeretettel emlékszik meg a barátaira. De nem volt még olyan dal, ahol jókívánságokat közölt volna feléjük. Így született meg ez a nagyon szép, lassú dal, ahol boldogságot kíván mindenkinek.

Amiért nagyon lehet szeretni Masamit, hogy nemcsak a szerelmes dalaival van tele, hanem barátairól is boldogan emlékszik. Több dalában énekelt az egymásra utaltságról, hogy mennyire fontos, hogy legyen mellettünk valaki, hisz egyedül gyengék vagyunk. A 25. helyre az a dal került fel, ahol talán a legnyomatékosabban énekel erről, hisz mit ér az ember egy LELKI TÁRS nélkül?

Masami 10. évfordulóra készített albuma több szempontból is nagyon jóra sikeredett. Nemcsak mert nagyon sikeres anime dalokat énekelt, hanem az énekstílusa is más lett. Nagyon szerethető. Egy olyan dal került ide, mely animének a movie dalában énekelte, hogy milyen gondtalanok a napjai. Most szellemírtóént mutatkozik meg.

Az új stílus nagyon bejött Okui Masaminak, a rajongók is érzik, hogy tényleg ebben mozog otthonosan. Az ezzel debütáló albuma a rock hangzás mellett kicsit misztikus lett. Ezt hűen igazolja a címadó dal. 

Okui Masami magánélete kész rejtély. Nagyon kevesett áll a nyilvánosság előtt, nagyon keveset beszél saját magáról. Dalaiból sem lehet sokat kikövetkeztetni, mert legalább akkora hitelességgel énekel vidáman a beteljesült szerelemről, mint szomorúan a magányról, csalódottságról. Akármi is történt, kifogásokból nem kér! Inkább menjen el!

Okui Masami az ezredforduló évében nagyon nyomatékosította, hogy változásra készül. Nemcsak a haja meghosszabbítására gondolok, hanem a zenéje, és a szövege is komoly lett. Sokkal inkább negatívabb, az élet értelmét firtató szövegek jelentek meg. Ez is ilyen: 

Ahhoz, hogy valaki sikeres, és közkedvelt legyen, nem kell mindig komoly dallal jelentkeznie. Egy kicsit lazítani kell, vidámnak jókedvűnek, és komolytalannak kell lenni. És persze tartsuk a távoli látásmódot.

Van az, hogy az embert nagyon sok csalódás éri. Barátai hagyják el, megbántják, és nekünk nagyon fáj. De nekünk mindig fel kell állni, mindig hinni kell, hogy létezik az az ember, kinek TISZTA szíve van. 

Amíg tegnap szomorú szerelmes dal volt fókuszban, ma vidám, boldog dal kerül górcső alá. Ettől jók Masami dalai. Szinte egyenes arányban vannak vidám és szomorú dalok. Pont ugyanezért szinte kiismerhetetlen az élete. Szinte semmit nem tudni róla. És hogy ugyanolyan hitelességgel énekel felhőtlen vidám dalt, és szomorú, tragikus dalt, erre nem akárki képes. Most Masami arról vall, hogy a szerelme veszélyes.

Köztudott, hogy Okui Masami repertoárja nem szűkölködik szerelmi bánattól megkeseredett dalokkal. Ez a dal annyira nem szomorú, inkább a szövegében tragikus. Úgy tűnik, egy bukott angyaltól már minden reményt elvettek.

Mindenki szeretné különlegessé tenni a kerek évforduló évét. Masaminak több sem kellett, mint 10 éves emlékeit egy albumba foglalta. Ez lett a Masami Kobushi. Bár feldolgozásalbum, de mivel ezek a dalok kötődnek Masamihoz, ezért a repertoárjához tartoznak. Már bizonyította a mission dallal, hogy a latin zenében is otthon van, ebben a dalban hatványozottan mutatja ezt a képességét.

Szerintem mindenkinek van a kedvencétől olyan alkotás, legyen az album, film, stb. amit nehezen szeretett meg ilyen-olyan okból. Nálam is az egyik Okui Masami album ilyen. De már sokkal jobban tetszik. És vannak rajta olyan dalok, melyek igazi rácsodálkozások voltak. Igen, ez a crossroad album. És van egy olyan dala, mely nagyon hasonlít a Dragonflyhoz: 

Különös, hogy két album jelent meg 2006-ban. Ha elméleteket kéne gyártani, helyből lehetne kettőt is. Az optimisták biztos azt mondanák, hogy sok dalt írt Makkun, és nem érezné teljesnek a 2006-os évét, ha nem jelentetné meg a God Speedről hiányzó dalokat is, így lett az evolution, és ezzel magyarázzák, hogy a két album ennyire hasonlít egymásra. A másik oldal azt mondaná, hogy Masami megelégelte, hogy az előző albuma csak a 111. helyen végzet, ezért adott ki, egy limited edition albumot, mert biztos volt benne, hogy jobb helyen fog végezni. És hát igaza lett. Az evolution album véleményem szerint nem lett olyan nagy durranás, de az tény, hogy vannak rajta olyan dalok, melyek nélkül szegényebb lenne az énekesnő repertoárja. Ez is egy ilyen dal:

Minden bizonnyal, aki megismerte akkor ezt a dalt, egy vidám jókedvű albumra számított. Az sem elhanyagolandó tény, hogy Masami 4 év után kapott ismét jogosultságot anime openingre, ami természetesen mi más is lenne, mint ecchi? És nemcsak itt lett 37, hanem az Oricon charton. Így jogosan szavaztak neki bizalmat.

 - Megmutatom, mit adok másoknak! - Szólt Masami, és lemezre vette azokat a dalokat, melyeket másoknak írt. Ebből szerintem már ki lehet következtetni, melyik albumról van szó. Az evolutionös dalai közül talán a RAY the Animation dalok állnak hozzá a legközelebb. Szinte az már a saját animéje. Nála jelentek meg a DVD-k, nála jelent meg az OST CD, a dalokat szinte mind ő írta. Bár ezek a dalok jórészt szomorúak, de azért akad köztük egy vidám:

Viszontagságos évben jelenik meg a dal kislemeze. Makkun ebben az évben bizonyította, hogy ha kell, betegen is fellép, de nem hagyja cserben a rajongóit. Ennek persze nem kis ára volt, ugyanis az énekesnő betegsége nagyon kinyúlt, így a kislemezzel együtt tervezett album majdnem 4 hónapot késett. A hó elolvadt, de Masami lelkesedését senki és semmi nem olvaszthatja meg.

Egy olyan dal került fel éppencsakhogy, mely korszakalkotó volt a maga nemében, hisz felvezette a végleges új stílusát, melynek végighallgatása után minden rajongó epekedve várta az új albumot. Bíztak az új stílus sikerében, és nem hiába. Na melyik az a dal, mely szerint nem fontos az első benyomás?