Okui Masami (Japánul: 奥井雅美 -> Okui Masami) 1968. március 13-án született Itamiban. Csillagjegye Halak, és A-s vércsoportú.

A család hamar Osakába költözött. A gyermek Masami nagyon szeretetett énekelni, szülei hamar felfedezték, hogy lányuk milyen tisztán énekel, ezért benevezték a Shirouto Meiji Kai énekversenyre, amit Okui Masami nyert meg. A szülei ekkor bátorították, hogy foglalkozzon komolyan az énekléssel, amit Makkun örömmel vett. És nemcsak énekórákra járt, hanem zongorázni és gitározni is tanult. Számos iskolai rendezvényen vett részt, ő volt az iskolájában a sztár. 11-12 éves korában kezdett érdeklődni a rock zene felé, ekkor kezdett kialakulni benne, hogy mlyen zenét akar játszani a közönségnek. Érettségi után nem ment szakmát tanulni, vagy diplomát szerezni, hanem az "Osaka University of Arts" iskolába járt, de itt az első félévben megbukott, úgyhogy otthagyta az iskolát. 1987-1988 környékén határozta el, hogy Tokióba megy szerencsét próbálni. Szülei nagyon nehéz szívvel engedték el egy szem lányukat. Eleinte csak a megélhetéséért küzdött, majd később próbálkozott énekléssel.

Énekesnői karrierje 1989-ben kezdődött, Yuki Saito vokalistája volt. 1993-ban szerződtette le a Star Child hanglemezkiadó, ebben az évben meg is jelent az első kislemeze. Ekkor még csak kereste a saját stílusát. Az első képeken kislányos stílust vett fel, majd igen hamar átváltozott vagány nővé. Igazán 1994. végén találta meg magát, ahogy ismerhetjük a '90-es évekből. Az első nagylemeze 1995. tavaszán látott napvilágot. Okui Masami dalainak nagyrészét ő maga írja. Sikere nem váratott sokáig, már az első albumával nagy népszerűségre tett szert. Persze ezután is vállalt vokalista szerepeket. Olyan nagy Megumi dalokat ékesített a hangjával, mint pl. Just be conscious, Successful Mission, I'll be there. Népszerűsége egyre csak felfele ívelt. 1998 volt az a vízválasztó év számára, amikor már saját dalaiból is készített kislemezeket, talán ennek is köszönhető, hogy a Do-can lett a legsikeresebb album. Ugyanakkor a borítón található külföldön készült képek változást sugallnak. Makkun ekkor jelentette be, hogy rajong rock zenéért, és elképzelhetőnek tartja, hogy egyszer rock albumot fog kiadni. Ezek még egyenlőre csak távlati tervek. Hátravan még a BEST-EST album, mely a Do-can turné dalait tartalmazzal, és akkora siker lett, hogy megélt a limitált kiadású CD megjelenést. Ezután jött a Her-Day album, mely kellemes hangzású dalokat tartalmaz. Még 1999. decemberében kijött egy régebbi hangzású anime dallal, mely az új albumot vetítette elő, de 2000-től változás állt be.

Amiről beszélt az énekesnő 1998-ban, azt 2000-ben megvalósította. De a változás olyan nagy lett, amire senki nem számított. Ugyanis nem akárkit kért fel zenésznek, mint a TOTO együttes (mely 2008-ban feloszlott) gitárosát, Steve Lukathert, aki megismerve Okui Masami korábbi dalait, és jelenlegi elképzeléseit, örömmel vállalta a közös munkát Makkunnal. Olyannyira, hogy abban a dalban, ahol játszik (TURNING POINT) szerepel a videoklipjében. Ez hatalmas megtiszteltetés volt az énekesnő számára, egy jelnek vette, hogy amit csinál, az jó, és remélte, hogy a japán rajongói is díjazni fogják. Elképzelhetőnek tartom, hogy amikor megjelent a NEEI album, akkor Makkunnak egyik szeme sírt, a másik nevetett. Nevetett, mert ez az album érte el a legmagasabb helyezést a Japán lemezeladási listán, szám szerint a 11. helyet. Ugyanakkor sírt, mert az áttörő lemezeladás elmaradt. Azért nem kell drasztikus visszaesésre gondolni. De ekkor elkezdődött valami, melynek eredménye több mindenben is megmutatkozik mára. Igazság szerint ez a csökkentett eladási adatok sem tántorítják el az énekesnőt attól, hogy azt csinálja, amit valóban szeret. Sőt, még egy dalban vendégszerepel Steve Lukather: Sora ni Kakeru Hashi. És készültek a DEVOTION album dalai. Ez némileg javított az összképen, de ez volt az utolsó olyan album, mely szerepelt a Japán Top 30-as lemezeladási listán, a 30. helyen. 2003 több szempontból is jelentős volt az énekesnő számára. Nemcsak, hogy a karrierjének 10. évfordulóját ünnepelte, és ezen alkalomból megjelent a Masami Kobushi album, hanem tagja lett a JAM Project együttesnek, mely rock stílusban játszik anime dalokat. Ezzel nagy álma vált valóra az énekesnőnek. Valamint még ebben az évben megalakult az r.o.r/s duett, mely 1 albumot, és 2 kislemezt adott ki. Nálunk a Kaleido Star 3. opening és ending dalával váltak ismertté.

Némi bizonytalanság, és korlátok után megcsinálta 2004-ben az első teljes értékű rock albumát, mely a ReBirth címet kapta. Ekkor kezdett népszerűsége mélyrepülésnek indulni. A Steve Lukather általi amerikai ismerettség is ekkor kezdett szertefoszlani. Rajongói oldalak szűntek meg, egyre kevesebbet foglalkoztak vele. De akik rajongói voltak, azok szinte mind megmaradtak. Még ebben az évben létrehozta saját lemezkiadó cégét az evolutiont, és már ennek szárnyai alatt jelent meg 2005-ben a Dragonfly album. Talán a népszerűségének csökkenése okán 2004-ben kitalálta az Animelo Summer Live rendezvényt, melynek fő célja az anime zene népszerítése életben tartása. Az első ilyen koncert 2005. júliusában volt. Ekkor még egy napos volt, viszont 2008-ban a nagy érdeklődésnek köszönhetően 2 napos lett. Visszatérve a Dragonfly albumra, a dalok kissé megváltoztak. Mintha felszabadultabbak lennének. Egyértelműen érződik, hogy olyan dalokat énekel, amilyet szeret, és ennek nagyon örül. 2006-os év nagyon erős volt az énekesnőnek, ekkor két erős, dinamikus hangzású albumot jelentetett meg, a God Speed és evolution. Majd eme fáradtságot kipihenve 2007-ben egy sokkal nyugodtabb albummal lepett meg minket, a Masami Life-fal. 2008-ban ismét jubilált az énekesnő. Olyan albumot jelentetett meg, ahol énekes- és zenészbarátai éneklik fel egy-egy régebbi dalát. 2009-ben új albummal jelentkezett Akasha címmel, mely enyhe keleties hangzást kapott, ezzel igazán különlegessé téve albumát. Az új kislemeze, a Starting Over pedig előrevetíti a (várhatóan) 2010 elején megjelenő albumát.

És hogy én miért szeretem az énekesnőt? Egyrészt mert kiszolgálja az ízlésemet. Másrészt meg szeretem benne, hogy azt csinál, amit szeret, és ő ezt vállalja.