A 2. album alatt szokott eszembe jutni az a gondolatmenet, hogy Megumi úgy hozta össze ezeket az albumokat, hogy ő nem is akart énekesnő lenni, csak belecsöppent. És ilyen jó albumot csinált!

Mindegyik dal iszonyatosan hangulatos, többszörös meghallgatás után sem válik unalmassá. Az album csúcspontja a "Still Waiting", ahol nemhogy angolul énekel, de a zene valami fenomenális! Képes volt 1992-ben előjönni egy Jazz zenével! Valamint ebben a dalban bizonyítja igazán, hogy mennyire tud játszani a hangjával. De az egész album ánblokk iszonyatosan hangulatos. Egy furcsa dolog van az albumon, a Niji Iro no Sneaker c. dal, ami érthetetlen, hogy miért került fel az albumra, amikor szerepel azz első albumon is.

Ez a lemez szintén megélt egy második kiadást, 2005-ben, az első kiadás szintén megélte azt a "ritka státuszt", hogy ha találunk is belőle, az ára akkor is 10000-es nagyságrendben mozog.

Ez az album tökéletesítette az első album hangulatát.

Kedvenc dal: Still Waiting (Nagyszerű alkotás!)
Legkevésbé kedvelt dal: Ame no Hi no Sugoshikata (Egy 9 pontos a sok 10 pontos között)

39/40